2. nap - Parajd és Gyergyószentmiklós

Parajd körülbelül 10km-re van Szovátától, úgyhogy másnap, a reggeli után rögtön az első utunk a sóbányába vezetett. Én egyszerűen imádom a barlangokat, hiába egy bányáról van szó, így is lenyűgözött.

A sóbányába belsejébe autóbusszal lehetett lejutni. Úgy képzeld el, mint a pesti Ikarus buszt. Dugig emberekkel, leginkább románokkal, mert elég kevés turistát láttunk, levegő nem sok, mivel kinyitható ablaka nem volt, és csak bízni lehetett benne, hogy eldöcögünk a látogatható csarnokig. A busz pár száz méter után a bánya mélyén megállt, mert csak levitte az utasokat a bejárathoz, ott megfordult és ment vissza a felszínre. Egy nagy bányakapu fogadott minket, azon túl meg egy automatikus jegykezelő rendszer, az engedte tovább az embereket egyenként. Egy végtelennek tűnő lépcső vezetett le az óriási bányakamráig.

 

 
Legalább egy 10 méter magas, óriási terembe találtuk magunkat, ahol az a rengeteg ember elveszett, aki lejött velünk. Mint egy siserehad, mindenki elfoglalta magát. Kikapcsolódni és gyógyulni vágyók számtalan lehetőség közül válogathattak. Volt itt játszótér és kalandpark a gyerekeknek, ping-pongozási és tollaslabdázási lehetőség.
 
 
 
Egy fitnesz edzővel tornázni is lehetett. Olyan sokan beálltak, hogy nem maradhattam le, csináltam pár nyújtást én is. :)
 
 
Kialakítottak egy kápolnát, ahol istentiszteletet és hangversenyeket is tartanak. A sófal mellett végig padok és asztalok várták a látogatókat, voltak akik a tízóraijukat fogyasztották épp.
 
 
A bánya mélyén még wi-fi is volt, így voltak akik interneteztek vagy laptopon filmet néztek. Volt 3D-s mozi, borgaléria és étterem, ahol meg is ebédeltünk.
 
 
Egy város a föld alatt, egész napi elfoglaltsággal. Nagyon érdekes, izgalmas és látványos volt. Remélem tudtam szemléltetni a parajdi sóbánya hatalmasságát, ahol még jelenleg is kitermelés folyik és naponta 600 tonna sót hoznak a felszínre.
 
Gyergyószentmiklósra az út gyönyörű tájakon vezet. Szerpentin visz fel a hegyre, végig erdős, kanyargós úton. Kitűnő kirándulóhely volt a Gyilkos-tóhoz és a Békás szoros felé.
 
 
 
 
A Gyilkos-tó népi legendája szerint, az összeomló hegy maga alá temette a völgybe legelésző nyájat pásztorostól együtt és a felszivárgó vér vörösre festette a tó vizét. Amúgy a Vereskő-patak hordaléka színezte rozsdavörösre a tavat. A tó varázsát a fenyőcsonkokkal teletűzdelt vízfelület adná, ami régebben sokkal nagyobb és látványosabb volt, ma már csak ennyi látszódik belőle a korhadás miatt.
 
 
 
A tavat hegyek és erdők veszik körül. Ennél romantikusabbat egy csónakázáshoz nem találhattunk volna.
 

 
A Békás-szorost is megnéztük. Ez a leghosszabb szurdokvölgy. Három része van: a Pokol kapuja, a Pokol tornáca és a Pokol torka. Európa egyik természeti ritkasága és a hegymászók és a túrázók paradicsoma.
 
 
Irány a szállás. Nem akartam volna hazamenni, itt maradtam volna örökké.



Hogy tetszett? 5.0/1

Pin It



Talán ez még érdekelhet:
Kategória: Filléres emlékeim | Dátum: 2014 » Július » 22Megtekintések száma: 1362 | Hozzászólások: 0 | Címkék: 2.nap, Parajd, Erdély, Gyergyószentmiklós

Mit gondolsz erről?
avatar
Mentés