5. nap - Vajdahunyad, Déva, Világos

Ha azt kérdeznéd, hogy utazásunk során mi volt a legemlékezetesebb helyszín? Nehezen tudnék mit mondani, mert mindegyik az volt. Viszont Vajdahunyad mindig eszembe fog jutni. Érzések, hangulat, illatok, látvány, gondolatok. Egy picit visszamentünk az időben. Mikszáth Kálmán pedig ebben segít.

 
A  várak királya
 

Ha Hunyadi János nem tett volna semmit, csak azt, hogy ő nevelte Mátyás királyt, már azért is híres lenne.

Vagy ha nem csinált volna egyebet, mint hogy ő építette fel Vajdahunyadot, már abból is ráismernénk, hogy nagy embernek kellett lennie, aki koránál magasabban szárnyalt.

De hát Hunyadi János csinált még egyebet is. Szent István királytól kezdve le egész Deák Ferencig, keresztül-kasul nyitogathatjuk, fürkészhetjük Clio fiókjait, míg egy olyan nagy alakra találunk, mint Hunyadi János. Azaz, hogy nem találunk.

Minden csodálatos, ami az ő keze nyomát viseli. Még ez a vár is, mely a Zalasd vize feletti sziklán kevélyen hirdeti a középkor fényét, művészetét és ízlését.

Szinte megismerni, ki mit épített e kolosszális tündérszépségű várból.

Ezek a karcsú tornyok, e remekei a csúcsíves építészetnek, ezek a szép cirádás erkélyek, e klasszikus kidudorodások, ezek a Hunyadi Jánoséi.

A rendetlen, összegyömöszölt bástyák, erődök szembosszantó melléképületek a Bethlen Gábor manupropriája, meg a többi tulajdonosoké.

Mert sok kézen járt a vár. Mátyás király fiára, Corvin Jánosra hagyta, ki itt tartá egyszerű udvarát, melyben Fráter György is apród volt.

Corvin már ekkor mondogatta, felismervén a fiú nagy tehetségeit:

- Keserves lesz még ez a te buksi fejed Erdélynek, ha idejekorán le nem szelik.

Corvin halálával nejéé lett a vár, majd zálogképpen (tizenkétezer forintban) az enyingi Törökökhöz jutott, ezek kihaltával a fejedelemre, Bethlen Gáborra szállt.

Egy Bethlen-leány (Katalin) révén, aki a kalandos Zólyomihoz ment férjhez, Zólyomiaké lett Vajdahunyad, kik apa és fiú fejedelemségre vágyván, börtönből börtönbe vándoroltak s nóták útján a vár kézről kézre járt.

Apafy Mihály uram őnagysága »holmi tartozások« fejében Thököly Imrének adta.

De Zólyomi Miklós sem pihent s a portánál örökké mozgatta a maga dolgait.

Apafy uramra nemegyszer reccsentettek rá. Egy eredeti levél fenn is maradt.

Atyámfia!

Zólyomi a fényes portánál panaszkodott, hogy Hunyad vára Thökölynél van. Barátom uram, ez nem illet. A dicsőséges szultán parancsa, hogy Zólyominak minden vagyona visszaadattassék. Ezt tehát megértsd.

1667. június 15-én.

                                                                                     Kara Musztafa, kaimakám.

A jámbor természetű Apafy (akivel ilyen hangon beszélgettek a szultán vezérei) ijedten rohant Teleky nyakára a levéllel:

- Lássa Teleky Mihály uram, mit cselekszik.

És Teleky Mihály uram látta is - mert ő jól tudta azt, hogy Kara Musztafa levele csak annyit jelent: »Küldjetek ismét egy kis pénzt.«

Vitte is rögtön a levelet Thökölyhez.

- Láthatja kegyelmed, mit kell csinálni.

Thököly is látta; mindjárt összecsomagolt egypár zacskó aranyat s küldte Telekynek, Teleky pedig Musztafának, visszatartván maga számára is valamicskét.

Így ismétlődött ez igen gyakran, míg végre Zólyomi halálával teljesen háborítlanul székelt Hunyadon Thököly, fényes udvart tartván ott német őrséggel. Hogy miből állt az akkori »fényes udvar«, mutatja a hunyadvári lajstrom, amely szerint a várnak az őrségen kívül a következő személyzete volt: Egy várnagy, egy gazda, egy rationista, kulcsár, káplán és egy diák. Ezek valamennyien ezerkétszázkét forintba kerültek évenkint.

Talán fölösleges mondani, hogy Thököly Imre is nótába jutott, s a vár Apafyé, majd az Apafyak után a kincstáré lett.

Minden gazdájánál sok viszontagságot állott ki, de megaláztatást csak ennél. A kincstár ugyanis 1852-ben a bezirkereket szállásolta el a Hunyadiak büszke várában.

A modern idők nem nagyon kedveznek a váraknak. Szerepük elmúlt, mert hasznuk elmúlt. A legerősebb sasfészkek is leomlottak. Idők foga, háborúságok zivatara, emberek közönye, gondatlansága, királyok taktikája sok vár elpusztulását okozta.

Vajdahunyad is sokszor járta már a végét. De hatalmas megalkotója olyan talizmánnal látta el, hogy minduntalan felújult. A nagy Hunyadi művészetet hagyott lehelni a kövekbe.

A kövek szilárdsága nem mentette volna meg Hunyadot, de a művészet lehe parancsolón hirdeti rajtok: »Nekem meg kell maradnom.«

Áll is romjaiból régi fényére, formájára visszahozva. Talán éppen szakasztott olyan, mint új korában. Alant a kis Zalasd patak csörög rejtelmesen. Fenn a szép tornyok, fülkés bástyák csalóka igézetbe fogják a vándort.

Mohón tapad szeme a cikcakkos, százféle ablakokra, hogy nem jelenik-e meg valamelyikében Hunyadi János, sisakos fejével, vállára boruló hullámos hajával, vagy a szelíd arcú nagy asszony, Szilágyi Erzsébet, előkiabálva valahonnan a gyerekeket: »Laci, Matyi, hol vagytok?«

 
A várba, négy hatalmas pillérre támaszkodó fahíd vezet át a mély és széles várárkon.
 
A Zalasd patak a vár körül.
 
 
 
 
 
Várkápolna
 
 
Trónterem
 
 
 
 
Bitófa
 
 
 
A várból egy látkép a városra.
 
 
 
 
 
 
 
 
"Most épül, most épül Magos Déva vára"  és igen, ez mostanra is igaz, mert teljes felújítás alatt van épp. Mivel Déva városa fölé magasodó várhegyen áll, próbáltam a hegy felől megközelíteni a várat. Túrázásnak is kiváló, gondoltam a  heti edzésem is meg lesz, hiszen egy ösvény vezet a hegy oldalában, egészen a várig. Te el tudod mondani magadról, hogy megmásztad Déva várhegyét? Na én igen. :)
Ezeket mind felfelé menet készítettem.
 
 
 

 
 
 
Akadt egy kis probléma mikor már majdnem fent voltam. Zajlott az építkezés, ezért nem mehettem be innen a várban. Remek, gondoltam magamban. Egy román munkás állta az utamat és kézzel-lábbal elmagyarázta, hogy lentről siklóval lehet a várba jutni.
 
 
Nem tehettem egyebet visszafordultam, akkor és onnan készült ez a kép a városról. Lefelé futottam. Már látni akartam a várat, itt vagyok a lábánál és még nem láttam. Micsoda dolog ez!
 

 
Ez már a várból  a város.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Világos volt az a város, ami kissé csalódást okozott. A település tele van a hétköznapi emberek hatalmas, színes, cirádás, cicomás, tornyos épületével, szinte, mint egy kastély. Nincsenek kitáblázva a nevezetességek, nagyon turistát nem akarnak látni, úgy tűnik.
 
Világosi vár ma
 


és ilyen lehetett régen
 
 
Bohus kastély, itt írta alá Görgei Artúr a feltétel nélküli megadásról szóló egyezményt 1849. augusztus 12-én.
 

Arad a következő célállomás, a 6. nap, a utolsó szálláshelyünk, ahova már eléggé fáradtan és megviselve érkeztünk, de tele emlékekkel, de erről majd a következő bejegyzésben lehet olvasni.....



Hogy tetszett? 5.0/1

Pin It



Talán ez még érdekelhet:
Kategória: Filléres emlékeim | Dátum: 2014 » Július » 31Megtekintések száma: 992 | Hozzászólások: 0 | Címkék: Világos, Déva, 5.nap, Vajdahunyad, Erdély

Mit gondolsz erről?
avatar
Mentés