A világ tetején
Nekem az elmúlt szombaton Pilis jelentette a világ tetejét.  Egyszerre futhattam, túrázhattam, hegyet mászhattam, kirándulhattam az Intersport Terepfutáson, a BSI szervezésében. Mikor elindultunk nagy köd, pára és 5 fok volt, ami eléggé didergőssé tette a rajtot. El sem hittem, hogy lesz ebből 16 fok, de mégis kitavaszodott pár kilométer után.
 
  
 
Csillaghegyi általános iskolából startoltunk kettesével, a dugóka pedig indította az időmet, de használni kellett több ellenőrző ponton is. Pár száz méter után rögtön jött is az emelkedő, a Róka-Hegy.
 
Gyönyörű helyen futottunk. Keskeny ösvényen, lépcsőkön "másztuk" egyre feljebb. A köd még nem szállt fel, de így is nagyon hangulatos volt az őszi terep. Az óriási fehér sziklák, az ősz színeiben pompázó falevelek, a sziklaszírt minden szenvedésemet feledtette. Szerencsére feltorlódott a tömeg, így nem tűntem annyira lassúnak. :) Hiába még mindig nem tökéletes a lábam, de már tudtam, hogy nem fogom megbánni a verseny egyetlen kilométerét sem. Az útvonal tökéletesen volt kijelölve, nyilakkal és szalagokkal is. Eltévedni esélyem sem volt. :) 
 
Mire Nagy-Kevélyre értem szinte felszállt a köd, a szikrázó napsütés megcsillant a nyirkos, lehullott faleveleken, ami barna, arany és narancssárga színekben játszott. Imádom az őszt! Fotózáshoz már alkalmas volt az idő. Ha nem siettem volna, azóta is a lábamat lógatnám le a sziklafalról és onnan nézném a várost. Minden futót megragadott a látvány és a kilátás, sokan megálltak fotózkodni itt a csúcson. Az idő nagy úr, pár kattintás és indulás tovább.
 
A lefelé vezető lejtő még rosszabb volt, mint az emelkedő. Hatalmas köveken kellett futni és a gravitáció csak úgy húzott le a lankás domboldalon. Aki már futott lefelé, az tudja, hogy ez a párosítás - mármint a kövek és a lejtő -, mennyire megterheli a lábat. Az enyém pedig így sem 100%-os mostanában. Alapból a jobb csípőm terhelésre fájdalommal reagál, így azt kímélni próbáltam, ezáltal a bal lábamat terheltem jobbam. Mire leértem a 2. lejtőn, a zokni-cipő kombó is úgy tűnt nem volt jó választás, a bal lábujjamon éreztem a vízhólyagot. A combizmom beállt. Remek - gondoltam magamban -, több sem kell nekem. Séta - futás felváltva, ez tűnt jó megoldásnak.
 
A 2. frissítőpont az Egri várnál volt, majd a Teve-szikla következett. 14 km után már borzasztó fáradt voltam, és minden bajom volt. Ráadásul a vége felé nem volt annyi látnivaló, ami elterelte volna a figyelmemet. Átszaladtunk Pilisborosjenőn, utána egy szántóföldön vezetett át az útvonal. Egy utolsó erőbedobás és egy utolsó brutális emelkedő, még itt is. És vége. Végre vége. A célban várt az elismerő puszi a páromtól.
 

 
Nagyon jól éreztem magam. Jó hangulat, sok futó, szép táj. Kell ennél több? Ugyan a 104. lettem, az izomláz az elviselhetetlen, de sebaj, meggyógyul pár nap alatt. A jógával majd javítok rajta.
 
Táv: 17,65 km
Az időm: 3:09:38
 
Hangulatképek, amik nagyíthatók, de nem menthetők! Kivéve, ha hivatkozol rám.  
 
Fölfelé  Találkoztam egy Ent-tel az erdő mélyén. :)  
  Egy kis pihenőhely.  Nagy-Kevély jobbról.
Nagy-Kevély balról.    Egri-vár. Itt forgatták az Egri Csillagok című filmet.
Fölfele a Teve-szikla felé.  Teve-szikla  A hosszúnak tűnő szántóföld.
                         Elhagyva Pilisborosjenőt.  Az utolsó emelkedő.
 
 



Hogy tetszett? 5.0/1

Pin It



Talán ez még érdekelhet:
Kategória: SportolOK | Dátum: 2015 » November » 10Megtekintések száma: 645 | Hozzászólások: 0 | Címkék: terepfutás, Intersport, Pilis, A világ tetején

Mit gondolsz erről?
avatar
Mentés