Balboa és én

Most már az én nevemet is együtt lehet említeni Rockyval. :) Ha van maratonszüzesség - ugye Papp Kriszti -, akkor van Balboaszüzesség is, amit most közkinccsé téve kijelenthetek, hogy az elmúlt szombaton sikeresen elvesztettem. Legyen ez most erény. :)

Reggelizés és készülődés után 7-kor indultunk el, hogy időben a rajthoz érjünk. A parkolással nem volt gond, a Fenyőgyöngyétől nem messze a szervezők terelgettek minket. Leadtam a frissítőnek, talpon állónak szánt banánomat és vártam a rajtot.

Start előtti bemelegítés, ráhangolódás. :)

Kicsit aggódtam, hogy eltévedek, ha lemaradok, de Valentin nap alkalmából - vagy tudom is én miért -, rózsaszín szalaggal volt jelezve az útvonal, így bíztam benne, hogy tudom a pályát követni. Jöhetett az indulás. :)

A terepfutás már nem újdonság, ismerem az érzést, így bátran ki merem jelenteni, hogy nem a kedvenceim közé tartozik. Ha futás, akkor sík pálya, az emelkedőt pedig el akarom felejteni, legalábbis egy időre. Nagyon megerőltető kilométereket hegymenetben futni. Elképzelhető, hogy erre alkalmatlan vagyok. Viszont a hangulat, a társaság, a környezet mindenért kárpótol. Valamennyien, mint Rocky, szürke pulóverben és fekete sapkában futottunk. :) Bár nem bánom, ilyenkor nemcsak aznapra, még legalább két napra kiütöm magam, mire újra tudok futni. Lehet, hogy állóképességet javít, aznap még hangulatot is, hogy kilépek a komfortzónámból az tény, de sikerélményből csak annyit tudok beszámolni, hogy megcsináltam, végigmentem. Talán ez is nagy dolog. Nem tagadom volt, hogy az emelkedőt nem bírtam és belesétáltam. A pálya sem volt épp kedvező, de nem adtam fel és följutottam az Erzsébet kilátóhoz, a fordulóhoz.

A legjobb élményen mégis az elején volt. :) Akkor még fáradt sem voltam, és még minden jeges volt, nem saras, az emelkedő pedig nem volt olyan durva. Sokan próbálgatták megszokni a csúszós, jeges terepet, volt, hogy hosszan, libasorban a szélén közlekedtek. Ezt kihasználva, bízva a jó cipőmben és a jégen futás taktikájában, mindenkit végigelőzve diadalittasan fölzárkóztam a profik közé, amit olyan 6 km-ig  tartottam is. Persze tudtam én, hogy nem tarthat sokáig ez a kis előny.

Szóval jégből nem volt hiány, volt hó és sár is. Akadt sziklás, köves akadálypálya faágakkal, bokrokkal és 2x is volt lépcsőzés. Előfordult, hogy 5 métert fölmásztam, aztán 3 métert seggen visszacsúsztam. :) Két kedves sporttárs, egy fiú és egy lány kimentett egy teljesen eljegesedett útszakaszról - megmozdulni nem bírtam, annyira csúszott -, egy vastagabb faágat belógatva, abba megkapaszkodva, fölhúztak az út szélére. Örök hála nekik! :) Ezek egyáltalán nem zavartak, nem szegték kedvemet, csak és kizárólag az emelkedő. Az érdekesség az egészben - nem tudom ki, hogy volt vele, - úgy gondoltam, ha fölérek a fordulóig, akkor visszafele már könnyebb lesz. De nem! Úgy éreztem, hogy több lett az emelkedő, állandóan fölfelé, a Nap hatására pedig jég helyett a sár lett csúszós. :) Visszahúzó erőből tehát nem volt hiány, jó kis edzés a tavaszi Vivicitára. Azért sejtettem, hogy ez lesz, hisz a Naszály sem volt piskóta, valami hasonlóra számítottam, hát meg is kaptam. :)

Közel 19km a Budai-hegyekben, 829m szintemelkedéssel.

Ezer köszönet a szervezőknek és az önkénteseknek a segítségért. A hangulat szuper volt, nagyon sokan voltunk, köztük Koko is. :) Frissítés nem sokkal a forduló előtt, az asztal rogyásig volt. Sajnos egy falat sem ment le a torkomon, csak vizet tudtam inni. Valószínűleg ezért is lehettem olyan kimerült.
 

 
Már alig vártam, hogy vége legyen. :)


Célba értem.
 

 
Jövőre, veletek, ugyanitt.
 



Hogy tetszett? 5.0/1

Pin It



Talán ez még érdekelhet:
Kategória: SportolOK | Dátum: 2015 » Február » 17Megtekintések száma: 751 | Hozzászólások: 0 | Címkék: Budai-hegyek, BALBOA

Mit gondolsz erről?
avatar
Mentés