Brutál futás - A Naszály meghódítása
 
Élménybeszámoló az első társas, szervezett futásomról.

Indulás 29-én 9 órakor Vácon az Öregzsobrák dűlőtől. Gyönyörű napos idő, a hőmérséklettel legalább nem lehet gond. Első ránézésre nem parázok be az emelkedő miatt, gondoltam, emelkedik, na és?! Menni fog ez, mit nekem. Csak abba nem gondoltam bele, hogy ez folyamatosan fog emelkedni, több száz méteren át. Sajnos nem állt be a légzésem se, mint a sík terepen szokott, valószínűleg maximális pulzusszám is bejátszott, kalapált a szívem, (de most nem miattad Drágám). Csak nem lesz már egy ici-pici vízszintes sem?! Hegymászás ezerrel, mert futásnak nem nevezném. Végig sziklákon, gallyakon, keskeny ösvényen.


 

Egy kis pihenés és egy lihegés között elkattintottam a telómat. Hát mégis csak a Naszályon vagyok. Aztán megittam az egyik kulacsom vizét, igazán szükségem volt már rá, bekaptam egy szőlőcukrot és folytattam.


A többiek már rég elhagytak, csak a Sports Tracker volt velem, mint mindig. Síri csönd az erdőben. Biztos jó irányba megyek? Pink jelzés megvan, megnyugtató, az egyetlen segítségem. Lassan teltek a kilométerek, már-már kezdtem feladni, amikor eljutottam a kilátóig. Gondoltam ez a csúcs, nincs visszaút, megcsinálom.


És igen, megindultam lefelé, de mint a szélvész. A lábamnak nem tudtam parancsolni, a combizmom húzódott de nagyon, lefékezni is nagy erőfeszítésembe került a lankáson. Szerintem jó taktikával tudtam a nagy köveket kikerülni és így megúsztam egy bokaficamot. Újra egy kis emelkedő. Egészen széles, kitaposott út, traktor járhatott itt nem olyan rég. Lehetett egy kicsit begyorsítani, vagy legalábbis felvenni a kocogó tempót.



 
Egy kis házikó az erdő közepén, vajon miért van itt? Kifújom magam, de addig is egy kattintás belefért. Nincs lazsálás, futás tovább...



Végre eljutottam egy ismerős pontig, amit már láttam képen. Örültem. Ez azt jelentette, hogy jó irányba haladok, lassan, de biztosan a cél felé. A GPS épp 10 km-t mutatott, már csak 5-6 km és nemsokára vége. Összeszedtem hát magam és egy utolsó mindent beleadok, már amennyire az erőmből kitelt.

 
Elfogyott a második kulacs vizem is, sajnos kevésnek bizonyult a vízkészletem. Megörültem, amikor megláttam egy kutat kifelé tartva az erdőből. De sajnos nem működött. Így csak a futás maradt, minél hamarabb vízhez kell jutnom.




A frissítőpont volt a megmentőm, benyomtam a vizet. Köszönöm a segítőknek így utólag is, meg a bátorítást, elkelt, mit ne mondjak, mint egy falat kenyér. Már csak rám vártak, biztos nem örültek. 2,5km maradt a célig, már féllábbal is kibírom. Egy utolsó kép a vége felé közeledvén.

A célba már csak a szervezők vártak és a Szerelmem, hangos tapssal és gratulációval. Egy élmény volt. Hisz első lettem, csak hátulról :)

Tanulság: túl lazán vettem, nem gondoltam, hogy ilyen brutál terep lesz. Nincs elég edzettség, de majd rádolgozom. A miliője megvolt, legalábbis az elején, de nem volt meg az az érzés, hogy húzna magával a tömeg. Majd a NATO-n, meglátjuk.



Hogy tetszett? 0.0/0

Pin It



Talán ez még érdekelhet:
Kategória: SportolOK | Dátum: 2013 » Október » 1Megtekintések száma: 720 | Hozzászólások: 1 | Címkék: élménybeszámoló, Vác, futás, Naszály, brutál

Mit gondolsz erről?
avatar
Liked 1 DislikedSpam
1 Laser • 12:35:09, 2013.10.02
Nagyon gratulálok Édes Szerelmem, nekem Te voltál a győztes! smile
avatar
Mentés