Csúcs a Börzsönyben

Amit adhat egy futóközösség, azt el is veheti. Ez a gondolat férkőzött be a fejecskémbe, majd döntöttem úgy, hogy ameddig nem érzek késztetést a versengésre, addig eszem ágában sincs benevezni egy versenyre sem. Ez már így megy több, mint fél éve. Van, aki megkérdezné, hogy lehet ezt kibírni, mert versenyekre járni szuper dolog. A helyzet az, hogy könnyű olyan dologról lemondani, ami csak a pénzemet viszi, amiről csak azt hallani, hogy az amatőr futó, az nem is futó. Én nem presztízsből futok, egyelőre a felszínes tömeg nem okoz örömöt.

 

Így futómagányomban, minden bátorságomat összeszedve, a Csóványos felé vettem az irányt, Börzsöny legmagasabb hegycsúcsa felé. Ez Magyarország 3. legmagasabb átlagmagasságú hegysége, 938 méter magasan a felhők közé nyújtózkodva. Félelmetes, hogy réges-régen ez egy vulkán volt. A látványos vulkáni kőzetek, sziklák a kitörés maradványai, egyfajta múltidézői a természetnek.

Már hónapok óta terveztem és nem először vágtam neki. Tegnap végre sikerült feljutnom a csúcsra. Mint mindenki, én is Királyrétről indultam és most szigorúan a piros sávot és a track-et követve, egészen a Magas-Tax-ig, ami nem tűnt másnak csak egy romos tanyának. Innentől pár száz méter a sípályán át a Nagy-Hideg-hegy, kb 600m szintkülönbséggel, úgyhogy egy kicsit kilógott a nyelvem míg fölértem a turistaházig. Ameddig voltak előttem túrázók, addig ők húztak és felváltva hol futással, hol sietéssel kerültem eléjük. Mikor egyedül maradtam a lelkesedésem is alábbhagyott, a futást pár kilométerre elengedtem, már csak lejtőkön futottam. :) Mivel sportnak és nem túrázásnak szántam ezt a napot, felötlődött bennem, hogy vajon a sietést milyen futómozgásnak lehet nevezni? :D 

   

   

864 méteren és 7 km-en túl egy szusszanási időt engedtem magamnak. Hűvös volt, fújt a szél veszettül, de akkor is csináltam pár képet a tetejéről. Innen már látszódik a Csóványos és a kilátó. Még 3 km. Egy kis ereszkedés Radokóhoz, majd fel Égés-tetőre és a Hangya-hegyre, majd a vulkáni Szabó-kövek mellett suhanok el. Azért volt időm körülnézni is, nem voltam egy villám. :)

   

   

Végre megpillanthattam testközelben a kilátót. 133 lépcsőfok vezet fel a tetejéig. Onnan viszont pazar kilátásba lehet gyönyörködni.

  

Csóványosról a kék sávos turistajelzést követve kezdtem meg az ereszkedést. Végre lehetett hosszasan futni. A Foltán-keresztet érintve, majd a kék négyzetet követve a Szénpataki-kulcsosházig gurultam, innen nem messze újra Királyrét, a kiindulópont. 

  

  

Lehet túrázni, lehet bringázni, lehet futni, lehet szidni is Csóványost. Egyet nem lehet. Szó nélkül hagyni. Most inkább ne dögölj meg Börzsöny! Párszor még megteszem ezt az utat, és ha már nem lesz robotmozgásom az izomláztól, amitől most szenvedek, akkor valószínű az idővel is elégedett leszek.

Táv: 21 km

Idő: 3 óra 43 perc




Hogy tetszett? 5.0/2

Pin It



Talán ez még érdekelhet:
Kategória: SportolOK | Dátum: 2017 » Április » 18Megtekintések száma: 217 | Hozzászólások: 0 | Címkék: Börzsöny, Csóványos, csúcs, csúcstámadás

Mit gondolsz erről?
avatar
Mentés