Hazahoztam a delfint a Naszályról

Hogy is mondjam... majdnem kicsúszott a kezeim közül, nem adta magát egykönnyen, megküzdöttünk, de a végén az enyém lett. Naszály Trail terepfutó verseny a Cserhát-hegységben S távon.  

Eljött ez is, a várva várt nap, a szezon legnehezebb versenye. A Naszály idén nem látott minket szívesen. Mindent elkövetett, hogy még egyszer eszembe ne jusson visszamenni. Aki nem ismeri, talán nem is sejti mi vár rá. Én is rácsodálkoztam, hogy mi volt ez?! Ezt nevezzük terepfutásnak? A táv több mint a fele nem futható, legalábbis nekem. :D 

Az előző napi eső megalapozta a pályát, így a sártengert el lehet képzelni. Két táv már előttem végighaladt, én hátul caflatva, az út gyakorlatilag járhatatlanná vált. Stabil pontot próbáltam keresni a lábam alatt, de leginkább nem találtam. Volt, hogy a mély sár szippantott le bokáig, mint a vákuum - előfordult, hogy a cipőmből is kiléptem -, vagy épp kapálózva sasszéztam és próbáltam talpon maradni. Úgyhogy a folyamatos korrigálás, az állandó egyensúlyozás és a hegymenet nagyon kivett az erőmből.

Közel 7,5 km mászás felfelé, mire elértük a csúcsot. Itt volt a 1. ellenőrző pont. Az idő kellemes, előbújt a nap is, az őszi erdő narancssárga árnyalatban pompázott. Még az esőcseppek is megcsillantak a faleveleken. Jól érezve magunkat andaloghattunk volna kézen fogva, kettesben a tájban gyönyörködve, ehelyett egyedül küszködve másztam, a sártól több kilós cipőm súlyzóként húzott vissza, a pulzusom az egekben, a vádlim begörcsölve, a szintidő is nyomasztott, ráadásként kezdtek beérni a hosszútávosok. Kik ezek, UFO-k?!  Nem sikerült a legkedvesebb mosolyomat előcsalni a fotósnak, a futómozgásom is robotszerűvé vált, annyira elfáradtam. :)

Már majdnem fél táv. Menni kell tovább. A szenvedéseimet a Látó-hegy próbálta feledtetni és a mesés kilátás a felhők között. Kis szusszanásnyi idő és gurulás lefelé. A sziklás meredeken végre lehetett egy kicsit futni és az izmaimat ellazíthattam, jobban mondva felüdülés volt a másfajta mozgás. Egész jól haladtam, amíg nem jött újra egy sáros szakasz. Látni lehetett a sporttársak csúszásait - na ezt kell kikerülnöm -, gondoltam magamban. Maradt az avar, alatta a sár, majd a lejtő lévén belehuppanva, csináltam a lendület mellé egy-két becsúszásos szerelést - nem mintha akartam volna -, mégis jól vitt lefelé. :) Szerencsére azért nem estem el egyszer sem, és a kezem se lett sáros, ezért igazán büszke vagyok magamra. :) 

Kis kedvcsináló pár perces videó a hangulatról, ha jövőre részt akarnál venni. :)

Mit is mesélhetnék még... küzdelmes volt. G.I. Jane elbújhat mellettem. :) Nevezzük ezt hosszútávú terepmászó, ügyességi, erőnléti, akadályfutó versenynek.

Ha ötletelhetek, jövőre egy kicsit nehezíteni kéne a pályán. Legyen egy kicsit meredekebb, másik oldalról közelítsük meg a hegyet. A sár az jó volt, de legyenek lefagyott részek, több legyen a kidőlt fa és ne legyenek jelzőszalagok. Legyen inkább tájékozódási futás. Ne az úton haladjunk, így több szikla is kerülhet a lábunk elé. A frissítőpontokat megszüntetném, szerezzék be a futók az erdőben amire szükségük van. A függőhidat is kiiktatnám (pedig olyan szép), helyette a fákon legyenek kötelek, amin át kell lendülni. Végül, az utolsó 3 befutónak is adnék egyéni díjazást, persze nem véletlen. :D ;)

A szervezés, hangulat, frissítőpont rendben volt, nem volt hiányom semmiben. Köszönet mindenkinek! :)

A tervezett idő 3 óra lett volna, sajnos nem sikerült, 20 percet ráhúztam.

Táv: 17,5 km 

Szintkülönbség: 690 m




Hogy tetszett? 5.0/1

Pin It



Talán ez még érdekelhet:
Kategória: SportolOK | Dátum: 2016 » November » 22Megtekintések száma: 313 | Hozzászólások: 0 | Címkék: DELFIN, terepfutó verseny, Naszály, terepfutás, Naszály Trail

Mit gondolsz erről?
avatar
Mentés