Naszály Trail 2015
Az idei brutál futás címet újra a Naszály kapja meg tőlem. Ezzel tudom csak jellemezni ezt a terepfutó versenyt. A másik oldalról nézve, nem csak brutál kemény volt, de nagyszerű élmény is. Új barátokra leltem és megismertem a Naszály egy másik arcát.
 

 
A közösségi futás nem csak arról szól, hogy teljesítsünk megint egy távot, valószínű edzés alkalmával ezt megtettük. Leginkább arról szól, hogy egy kicsit magunkba szálljunk, hogy érezzük a sporttársakat, küzdjünk együtt, hisz egy a célunk. Lássuk egymást, hogy csináljuk végig, milyen technikával. Lássuk egymás arcát, hogy meg fogjuk csinálni, akkor tudom, nekem is menni fog. Lássuk egymás küzdelmét, kitartását, ami hatalmas erőt ad.
 
 
Izzott a Naszály vasárnap az energiáktól. Megmutatkozott ez az időjárásban, a terepviszonyokban, de a lelkes futókban is, akiket semmi sem tántoríthatott el. Mikor elindultunk mindenki vidám volt, tele versenydrukkal, izgalommal. Én a rajtnál mindig olyan izgatott leszek, hogy a pulzusom az egekig pörög. Úgyhogy mantráznom kellett, hogy biztos, nem tévedek el, végigcsinálom és minden rendben lesz.
 
Az előző napi eső megalapozta a pálya minőségét. A sár a cipőm közepéig ért. A lehullott, vizes levelek irányították a mozgásomat, mert csak ott lehetett futni, ahol avar volt. Mindegy, hogy az esetleg járhatatlan, mert épp sziklák vannak alatta elbújva. Dönthettem, vagy legurulok a szakadékba, vagy próbálok találni egy falevelet, ami megfogja a cipőmet. Volt, hogy négykézláb tudtunk csak mászni, előfordult, hogy seggen csúszva és amikor lehetett futni, a kiálló kövek, kisebb-nagyobb sziklák tették akadálypályává a kijelölt útvonalat. Az emelkedő a derekamat sem kímélte. Még jobban kell figyelnem a pilatesre és erősíteni a törzs és mélyizmokat. Az időjárás is próbára tett. Elkezdett esni az eső, majd nagy pelyhekben hullott a hó. Mondjuk ez volt szerintem mindenkinek a legkisebb baja.
 
 
Az első 7 km csak fölfelé vezetett. Egyre magasabbra... és még magasabbra. Valahogy úgy éreztem, nem haladok. A pulzusmérő órám sem kellett ahhoz, hogy halljam belülről, 170 körül az nekem sok lesz. Vissza kell venni. A hópelyhek az arcomba csaptak, majd eső formájában legurultak az államig. Most kifejezetten jól esett a hűvös idő. A csúcson várt a frissítőpont. 1 deci kólánál több nem ment le a torkomon, pedig minden volt ott mi szem-szájnak ingere. Köszönet a Szervezőknek és az Önkénteseknek. A táv második fele sem volt mentes az emelkedőtől, de végre egy kis lejtő és egy sík tisztás szinte pihentetőnek bizonyult. Itt viszont végképp elhasználtam a maradék tartalékomat is, amit visszapótolni nem sikerült. Kimerültem. Ilyenkor az bosszant a legjobban, hogy a végén is valahogy emelkedő van. :) Így esett meg, hogy a cél felé nem találtam meg az utat, átvágva a parkon futottam be a célba. :)
 
 
 
Ezek a zordnak tűnő körülmények arra is jók, hogy átértékeljem önmagamat és a döntéseimet. Ezt meg csak akkor tudom megtenni, ha kilépek a komfortzónámból. Erre volt jó a Naszály. Nem hagyott egy percre sem lazsálni. Megkövetelte, hogy végig éber legyek.
 
S táv: 17 km
Idő: 3:15:13



Hogy tetszett? 5.0/1

Pin It



Talán ez még érdekelhet:
Kategória: SportolOK | Dátum: 2015 » November » 26Megtekintések száma: 692 | Hozzászólások: 0 | Címkék: terepfutás, Naszály Trail, Ökofutás

Mit gondolsz erről?
avatar
Mentés