Sikerült a legjobbat futnom. Jobbat, mint egész pályafutásom alatt. Nem hosszú a táv, ezért lehetett feszegetni a határainkat. Ideálisak voltak a körülmények, nem volt meleg, de hideg sem. Az egész nap szakadó eső is nekünk kedvezett, a Sötét kapunál elállt és kitartott a célig - az Erzsébet parkig -, majd újra eleredt.  :)

Duna parton a korom sötétben nem számított semmi, mert csak annyi látszik belőled, mint egy szentjánosbogárból rajzáskor. A tájékozó képességem minimumra csökkent, úgyhogy csak a pulzusom és a hangos zihálásomból tudtam, hogy egészen a maximumot hoztam ki magamból.