Vivicittán lettem félmaratonista!

Még furcsa kimondani. Szoktatom magam a gondolathoz és hangosan kimondom. FÉLMARATONISTA LETTEM! Senki nem segített és mégis megcsináltam! Nem foglalkoztam a kételkedőkkel, a visszahúzókkal, akartam és megcsináltam! Nem sokan bíztak benne, hogy sikerül, talán még én sem. Ahogy közeledett az időpont, egyre jobban vesztettem el a hitem én is. Mégis sikerült! Tökéletesen! Sérülésmentesen! Eléhezés nélkül!

 

A tavaly őszi regisztrálás óta, csak erre készültem. Ekkor még úgy gondoltam, hogy le tudom futni azt a 21097,5 métert. Tehát közel fél éves, tudatos felkészülést következett. Mivel jött a tél, az alapozás időszaka, megtartottam a folyamatos, de rövidebb távokat, a szinten tartás végett. Ami azt jelentette, hogy heti 3-4 futóedzés, 6 kilométeres távokkal, heti 1-2 óra jóga és pilates. Ugyan nem kapott el a tél folyamán semmi nyavalya, de a tavasz beálltával úgy éreztem, hogy kitör rajtam valami betegség. Állandóan fáradt voltam, nem úgy sikerültek az edzések, ahogy elterveztem, egyre csak gyengültem. Amikor épp nem futottam, futni szerettem volna, amikor meg már elindultam edzeni, pár kilométer után feladtam volna legszívesebben. Ráadásul egy bejegyzésben olvastam, hogy záróbusz fogja a mezőnyt követni, akit beér, felveszik. Innentől kezdve, a verseny napjáig a feladáson gondolkoztam. Nem éreztem magam erősnek, frusztrált a busz is. Egy kivizsgálásnak úgy éreztem itt az ideje. Így jutottam el a Sportlaborba teljesítménydiagnosztikára. Nem sok mindennel biztattak, a teljesítményem átlagon alul volt.  Nem akartam elfogadni, hogy nekem ne sikerülhetne. És milyen jól tettem!


Beszereztem pár vitamint és táplálékkiegészítőt.

  • vasat: hogy ne legyek olyan fáradt
  • magnézium+B6-ot: izomgörcs ellen, az  idegekre és a szívre
  • C vitamint: nehogy elkapjak valamit
  • kálciumot: a csontom miatt
  • porcerősítőt: a porckopásokra, ízületi fájdalmak ellen

Az edzéseket ebben az állapotban sem hagytam ki, sőt tavasz beálltával növeltem a távot. Valahogy csak le kell majd futnom a félmaratont. Így  6-ról 10 km-ekre növeltem a távot és egyszer futottam 20 km-t. Persze már nem először, de most a verseny és az érzés miatt akartam. Elmentem két közösségi futásra is, a Balboára és a veresire. Az utolsó edzés pedig szerdán volt, utána csak pihenés vasárnapig.

Edzéstervem

  • Fél éve csak a felkészülésre összpontosítottam, ezért egy futóedzést sem hagytam ki. Próbáltam inkább egyenletes tempót hozni, mert a félmaratonon 7perc/kilométer volt a célom.
  • Elmentem egy teljesítménydiagnosztikára.
  • Beszereztem táplálékkiegészítőket és pulzusmérő órát, mellkaspánttal.
  • Pár futóversenyen részt vettem, hogy szokjam a feelinget. Ez a taktikai felkészülés része.
  • Verseny előtt 3 nap semmi futás, érted? Semmi.
  • Szénhidrátraktárak feltöltése. Rendszeres étkezés, verseny előtti nap: húsleves, milánói makaróni, süti.

Verseny napja

5:30-ra állítottam az órát, de már 3 óta nem tudtam aludni. Lezuhanyoztam, hogy felfrissüljek. Hogy tudtam enni reggel 6-kor újra milánóit, nem tudom, de muszáj volt a szénhidrát miatt. Csináltam egy szendvicset elvitelre, az övtartómba bekészítettem a 3 kis kulacsomat, amibe magam csináltam az "izot" (100% multivitamin és só). Kettőbe ezt töltöttem, a harmadikba pedig vizet. Raktam az övembe még egy magnézium tablettát, egy mentolos cukorkát és zsepit. Bekészítettem a sporttáskámba a váltóruhát és a zuhanyozáshoz szükséges kellékeket. 6:30-kor elindultam, mert egy óra volt az út és még a rajtszámomat is át kellett vennem. 

Rengetegen voltak a Margitszigeten. Mindenhol kilométeres sorok, ruhatár, versenyközpont, wc-k. Napos idő volt, de hideg, úgyhogy inkább a hosszú ujjúban készültem a futáshoz. Fölszerelkeztem. Az övtartóban a 3 db 1,5 dl-es kulaccsal, mellkaspánt és pulzusmérő óra, a futótelefonom, ami a távot mérte, rajtszám elől, hátul az "Az első félmaraton" felirat kitűzve, baseball sapka. Megettem a szendvicsem, ittam még vizet is, multit is. Teljesen feltankoltam magam, semmit sem hagytam a véletlenre. :)

Nagy üdvrivalgás közepette 9-kor indult a verseny, de mivel az 5. zónából indultam, belefért még egy pisi, aztán rohanás a rajt felé. Hosszú percekig csak vártam a zónámra, aztán gondoltam egyet, és türelmetlenül beálltam a 3. zóna közé. Az utolsó voltam 3 kék pólós futóval. Kicsit poénkodtak, jó volt hallgatni, de ők is lassan lehagytak. Nem akartam elfutni az elejét, tudtam, hogy nem sokára jön a 4. zóna, majd az 5. az enyém. Így 3 km után be is értek, de addigra jól megszoktam a 7 perces bemelegítőt. A lassú tempót továbbra is megtartottam, nem érdekelt, hogy még mindig megelőztek. Szerencsére nyoma sem volt annak a mélyről feltörő fáradságnak, ami teljesen visszaránt, azt éreztem, hogy jólesik a futás. Nem akartam elkiabálni, mert még nagyon elején voltunk.

9 km-nél gondoltam, hogy beveszem a magnéziumot, ugyanis hátulra, a csípőmre raktam a kulacsaimat és nagyon megszorítottam, éreztem a görcsöt. Ahogy megfordítottam az övtartómat és hatni kezdett a magnézium, pár perc múlva el is múlt. A Lánchídra így simán, torpanás nélkül futottam fel. 11 km után jöhetett a saját izokoktélom. Az íze nem volt valami fergeteges, de nagyon jól hatott. Nem fáradtam. Figyelemelterelésnek és nézelődésnek nagyon jó volt a belvárosi látvány, mert nagyon szép, aztán ott voltak a futók, a hátukon mindenféle felirattal, némelyik nagyon ötletes és vicces volt. Például, "Oh, my Göd!" vagy "Futni csak a hülyék szoktak". :) A budai alsó rakparton láttam először a drónt, ami a futók feje fölött végig kamerázott minket. Biztos hangulatos videót készítettek, sokan produkálták magukat neki.

Olyan 4 km-enként voltak a frissítőpontok, de nem akartam ezzel az időt húzni, nem álltam meg. 16 km-nél ittam meg a maradék vizemet és itt éreztem magamban az erőt, hogy megpróbálok egy kicsit gyorsabban futni. Szépen lassan kezdtem visszaelőzni a mezőnyt. Kerestem a szememmel a 3 kék pólóst, nem sokára megláttam, és be is értem őket. Miket mondok! Leelőztem őket! :) 18 km-nél ittam meg a 2. izomat. Nagyon élveztem, hogy jól bírom, és egyre gyorsabb vagyok. Nem voltam fáradt, nem voltam eléhezve, nem volt görcs, csak futottam, és előztem, megállás nélkül. Nagyon sokat segítettek a több ponton elhelyezett zenekarok, ahol vagy a ritmust dobolták vagy jó kis hangulatot csináltak. Soha nem fogom elfelejteni a szurkolókat, akik végig biztattak mindenkit, hangos üvöltéssel, különböző feliratú táblával vagy pacsival. Azt hiszem nekik is köszönhetem az elért eredményemet.

7 perc/km-ről szépen gyorsultam, 18 km - 6:41 perc/km, 19 km - 6:37 perc/km,  20 km - 6:19 perc/km,  21 km - 6:13 perc/km. A célegyenesben is tudtam gyorsítani. Az átlagom is javult ezáltal 8,4 km/h-ról 9,5 km/h-ra, amit az utolsó 3 km-en keresztül is tudtam tartani. Tudom, hogy ez nem nagy dolog, meg még egy közepes félmaratonnak sem jó, de mégis olyan sok fejlődést látok magamon, mint eddig soha.

 

Nagyon jó hangulatú, jó szervezettségű verseny volt. Ekkora tömeg magával ragad, mind hangulatban, mind versenyszellemben és ebből hatalmas energiát tudtam meríteni. Ezért hozta ki belőlem a legjobb formámat. Az az érzésem volt, hogy az összes szurkoló nekem szorít. A "Hősök vagytok!" tábla nekem is szól, a zenekar nekem is játszik. Egy versenyen sem tudtam még erőből, tudatosan gyorsulni, nem mellesleg előzni, majd a végén, mintha mi sem történt volna, felhőtlenül örülni, magamnak. Köszönet mindenkinek, aki ebben a segítségemre volt!

 

Mostantól új időszámítást írok, április 19. vasárnap - Vivicittá Félmaraton - legyőztelek!

Idő: 02:24:22




Hogy tetszett? 5.0/1

Pin It



Talán ez még érdekelhet:
Kategória: SportolOK | Dátum: 2015 » Április » 21Megtekintések száma: 848 | Hozzászólások: 1 | Címkék: Vivicittá, Első félmaraton

Mit gondolsz erről?
avatar
Liked 1 DislikedSpam
1 Laser • 00:35:21, 2015.04.23
Gratulálok innen is Édes Szerelmem! Régi célt sikerült elérned, nagyon tisztelem és becsülöm a kitartásod. Csak így tovább!!! :* :* :* :* :*
avatar
Mentés