A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes,
az ember nyughatatlanul mégis mindig keres.
Az örökös vándorút véget soha nem ér,
s ha nincsen gyökered, elvisz a szél!

Mindenkinek vannak különös vágyai,
de felelősséggel tartozol, ha számít rád valaki.
Lehet belőle száz is, az az egy többet ér,
s ha elfelejtenéd, elvisz a szél!

Jól csak a szívével lát az ember,
ami lényeges az a szemnek láthatatlan.
Az igazságot átérzi a lelkünk,
de te is tudod, hogy kimondhatatlan.

A végtelenhez mérve szinte nem létezünk,
a csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit nem ér,
s ha nincsen barátod, elvisz a szél!

Minden sivatag egy kutat rejt valahol,
s ha lelked mélyén rátalálsz, mér nem csodálkozol?
Az ember ezen a földön csak egyszer él,
s ha nincs barátod, elvisz a szél! Elvisz a szél.