Heltai Jenő: Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
 Nagyon sajnálom, asszonyom,
 De ha nem kellek szeretőnek
 Egyébre nem vállalkozom.

 Például arra, mit gyakorta
 Szónoki hévvel mond kegyed,
 Hogy meggyötört szegény szivének
 Legjobb barátja én legyek.

 Legjobb barát! szavamra mondom,
 Megtisztelő egy hivatal,
 De nem vagyok hozzá elég vén,
 S ön aggasztóan fiatal.

 Ön csupa élet, csupa illat,
 Lángol vakít, hevít, ragyog,
 Hát hogyne szomjaznám a csókját
 Én, aki angyal nem vagyok?

 Olyan kevés amit kivánok...
 Ha osztozkodni restel is,
 Legyen a tisztelt lelke másé
 Nekem elég a teste is.

 Legyen lelkének egy barátja,
 Kivel csevegni élvezet,
 De ez az őrült, ez a mamlasz,
 Ez a barát nem én leszek.

 Legyen övé minden poézis.
 És az enyém: csak ami tény,
 Ő oldja meg a problémákat,
 A ruháját viszont csak én.

 Hogy ez a hang szokatlan önnek,
 Kétségbe, kérem, nem vonom,
 De annak, hogy megértsük egymást
 Csak egy a módja asszonyom:

 Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
 Rosszat is, jót is osztogat,
 Rosszabb erkölcsöket kegyednek,
 Vagy nekem adjon jobbakat!

- Heltai Jenő -




Hogy tetszett? 0.0/0

Pin It



Talán, ez még érdekelhet:

Latinovits Zoltán: Nem tudhatom… 
Sinkovits Imre: Ágnes asszony 
Bródy János: Semmi sem tökéletes 
Adamis Anna: A fák is siratják 
Petőfi Sándor: Akasszátok föl a királyokat! 
Vass Albert: Gondolsz-e rám? 
Arany János: Alkalmi vers 
Presser Gábor: Egyszer 

Kategória: Klasszikusok | Megtekintések száma: 603 | Címkék: Heltai Jenő, Vallomás

Mit gondolsz erről?
avatar
Mentés