Weöres Sándor: Adagio

Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü kelyhe becsukódik,
bugyrot cipel a nénike,
édesem messzire ment.
Megkérdezzem a nénikétől:
hova ment az édesem, hova ment?
Csak a vadlibák láthatják meg őt -
csak a gyermekláncfü szólhatna róla.


A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.


Multkor a kertembe egy fiu jött,
gyümölcsöt hozott a kosarában.
Kék ruhában jött, mint a napsugár,
kék ruhád eszembe jutott.
Csupasz volt a nyaka íve...
mosolygott... nézett hosszasan...
Gyümölcsöt hozott. Mind fanyar volt,
a madaraktól kérdezd, hova lett.


A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.


De rég nem láttam két szemedet!
s hogy fölébredtem egyszer éjjel,
a bokorról két mérges bogyó
bámult rám, sötét a sötétből.
De boldog voltam én veled!
s egy kövér ember jött szembe az uton,
bő volt nekem a köpenye,
bő volt neki a bánatom.

A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.




Hogy tetszett? 5.0/1

Pin It



Talán, ez még érdekelhet:

Karinthy Frigyes: Nem mondhatom el senkinek 
Verseny van a futók számára... 
Presser Gábor: Csak a szerelem 
Francois Villon: Ellentétek balladája 
Ha megszokott útvonal 
Aranyosi Ervin: Angyalnak születtünk! 
Heltai Jenő: Vallomás 
Aranyosi Ervin: Tanuld meg önmagad szeretni! 

Kategória: Klasszikusok | Megtekintések száma: 184 | Címkék: Weöres Sándor, Adagio

Mit gondolsz erről?
avatar
Mentés