Életem

Mindig tudtam, hogy eljön az a pillanat,
Amikor megtalálom az utamat,
Amikor megtalálom akire vártam,
Boldog leszek, édes rabságodban elernyedek.
Véget nem érő álom, örökké tartó szenvedély,
Vágyaink tajtékzó viharába, szelíd lelkünk egyetlen hasonmásként él.
Így lettünk örök útitársak, akár egy végtelen gyöngysor, egy tökéletes pár.
A szívem ottmaradt nálad, de nélküled mit ér az életem,
Ezért mindig visszatérek hozzád, hogy újra otthagyhassam neked.
Nem számít, hogy napok telnek, annál jobban szeretlek,
Csak egyet akarok, ölelni és csókolni,
És az ünnep alkalmából a füledbe suttogni:
Boldog nyolcadik évfordulót Szerelmem!
 
Kép: pixabay - from Antranias
 
Megismerkedésünk 8. évfordulójára



Hogy tetszett? 5.0/1

Pin It



Talán, ez még érdekelhet:

Müller Péter Sziámi: Kár, hogy soha nem lehetünk egyidősek 
Sinkovits Imre: Ágnes asszony 
Költészet napjára - Őri István: Döbbenés 
Ha megszokott útvonal 
Petőfi Sándor: Akasszátok föl a királyokat! 
Adamis Anna: A fák is siratják 
Utazunk 
Köszöntők 

Kategória: Neked írom fűzfapoétaként | Megtekintések száma: 1059 | Címkék: Életem, 8. évforduló

Mit gondolsz erről?
avatar
Mentés